THERMOGRÁFIA – Gyakorlati megközelítés Alkalmazástecnikai példa
Villamos motorok
A villamos motorok természetüknél fogva egyaránt tekinthetők villamos és mechanikus szerkezeteknek. Kezdjük a villamos jelleggel.
Feladatuk a villamos energia kívánt irányú és sebességű nyomatékká való átalakítása. A nehéziparban mind az AC, mind a DC motorok megtalálhatók. Ezen iparágon kívül azonban a szokásos háromfázisú AC a szinkron motor használata világszerte általános. A nehezebb iparágakban a motor terhelések képezik a tevékenység gerincét. Egy nagy papírgyárban 10-15 ezer motor található. Az egyik legnagyobb svéd acélgyártó 25 ezer motort működtet egyazon ipari parkban. Ez azt jelenti, hogy a gyártást sebezhetővé teszi a motorok működőképessége és ezért ezek jelentős részét teszik ki a karbantartási költségeknek. A meghibásodások egyaránt lehetnek villamos és mechanikai jellegűek.
A közönséges háromfázisú a szinkron motor rézhuzal tekercsekkel forgó mágneses teret létesít. A motor forgásakor ezekben veszteség keletkezik, amitől a motor felmelegszik. A melegedés mértéke a terheléstől függ. A közönséges ipari motorok tekercseinek tipikus maximum hőmérséklete 1200C körül van. Ha a tekercs hőmérséklete a megengedett maximális hőmérsékletet meghaladja, csökken a szigetelés élettartama. Általában az elvárható élettartam megfeleződik a megengedett fölötti minden 10K hőmérsékletnövekedéssel. Ez azt jelenti, hogy pl. 20K növekedés esetén az élettartam az eredeti negyedére csökken.
A szokásos indukciós motor zárt kivitelű. Ez azt jelenti, hogy a rotor körüli belső tér nem érintkezik a külvilággal. Minden hűtés a motor külsején történik ventillátor és hűtőbordák segítségével. Kisméretű, 5-10 kW-os motorok esetén a veszteség zöme az állórész tekercseiben keletkezik. Nagy motoroknál a veszteség nagyobb része a rotorban jön létre. Ez azt jelenti, hogy a motor látható hő tehetetlenséget mutat, aminek következtében eltart egy ideig, míg egy terhelésváltozást a külső burkolaton megjelenő hőmérsékletváltozás követ. A mai motorok nagy pontossággal megfelelnek a tervezési adatoknak. Ez azt jelenti, hogy a motor nagyon érzékeny lesz a hűtő légáram zavaraira névleges terhelés mellett. A légáram csökkenésekor megnő a motor hőmérséklete és a tekercsszigetelés károsodhat.
Az hőkép egy szivattyú motor mérését mutatja. A felső mérésen a motor normális üzemállapota látható. A vizuális képen látható, hogy a motor szennyezett. Különösen a ventilátor torok van eltömődve, ami a csökkent légáram következtében a motor melegedés növekedését eredményezi. Az alsó képen a motort már megfújták száraz jéggel, vagyis megmosták szénsav hóval. Ahogy a mérés mutatja a motor felületi hőmérséklete több mint 5 K-val csökkent. Biztonsággal feltételezhető, hogy a tekercs hőmérséklete majdnem duplán, azaz 10 K-val csökkent. A méréskor a motor csökkentett terheléssel működött, ez a hőmérséklet csökkenés azt jelentette, hogy a tekercs élettartama legalább megduplázódott.
Energia megtakarítás céljából egyre több a szinkron motort látnak el frekvenciaváltós fordulatszám szabályozással. Jelentős energia megtakarítás érhető el szivattyús és ventillátoros terheléseknél, bár ha a fordulatszám csökken, csökken a motor hűtése is. Ez azt jelenti, hogy egyes hajtásoknál alacsony fordulatszámon a motor túlmelegedhet. Ez elsősorban lineáris nyomatékú motorterhelésekre vonatkozik, mint pl. konvektorokra és csigahajtásokra.
Egy motor hő technikai vizsgálatánál nehéz lehet meghatározni, hogy milyen legyen a motor normális működésének ésszerű hő technikai lenyomata. Keressünk például helyi melegedéseket a motor burkolatán, ami-többek között-tekercszárlat jele is lehet.
A tekercszárlatok gyakoriak lettek a frekvenciaváltók okozta feszültség tranzienseknek köszönhetően, de más okok miatt bekövetkezett hőmérsékletváltozások könnyen félrevezetők lehetnek.
Az hőkép olyan motorméréseket mutat, mely helyi túlmelegedéseket fed fel. A hőmérsékletemelkedés a motor kialakítás jellemzőinek köszönhető, amelyek megakadályozzák, hogy a hűtő levegő a teljes motort elérje. Hasznos lehet az azonos méretű és gyártmányú motorokkal való összehasonlítás.
Az 5.23 hőkép egy vízi erőmű 60 MW-os generátora állórészének egy részletét mutatja. A tekercs csoportok közötti vízszintes átkötéseket hat párhuzamos négyszög keresztmetszetű rézvezető alkotja, melyeket ívhegesztett kapocs tart össze. A csomag lakkozott gyapotszalagokkal van betekercselve. Az összekötések néha rossz érintkezést, vagy törést mutatnak. A mérés a teljes csatlakozás képét mutatja
Az 5.24 hőkép baloldali képe egy hibás kötést mutat a bekapcsolás után 10 min-el egy kb. 20 MW-os terhelésnél. A hibás kötés világosan megkülönböztethető. A mérés azonban az összes védő burkolat eltávolításával üzem közben készült, ami biztonsági szempontból nem elfogadható. A jobboldali mérés a generátor kikapcsolása után 15 min-el készült, az összes fékezési és rögzítési eljárás elvégzése után. Az ábra azt mutatja, hogy lehet mérni biztonságosan is, ami elengedhetetlen egy általános célú mérőeszköz esetén.
Az IR vizsgálatnál a csapágyakon kívül a leginkább érdeklődésre számottevő rész a gép kefehídja. Optimális kommutációhoz, azaz a teljesítmény átvitelhez a kefék és csúszógyűrűk között az áramsűrűségnek 10A/cm2 körülinek kell lennie, a kefenyomásnak pedig 1,5 N/cm2 körülinek.
Ezektől az értékektől való eltérés gyakran vezet sérült kommutációhoz a keféknél, ami növekvő elhasználódást eredményez.
Az áram átjárta kefék hőmérséklete a környezetinél magasabb lesz.
A kefehíd szénkeféi normális esetben azonos hőmérsékletet mutatnak. Az 5.26 hőkép szerinti mérésnél a két balszélső kefe hőmérséklete eltérő. Ezeket közelebbről meg kell vizsgálni.
