1. Bináris megközelítés: az eszközök listáját egy kemény határvonallal osztja fel, ahol a vonal felett minden kritikus, az alatta pedig nem kritikus. A bináris megközelítés önpusztító, és helytelenül használja a kritikussági elemzést számos eszköz figyelmen kívül hagyásának vagy alulkarbantartásának igazolására. Még a határvonal alatti eszközök is figyelmet igényelnek, és ezek az eszközök – ha figyelmen kívül hagyják – kritikussá váló problémákat okozhatnak. Az úgynevezett „nem kritikus” eszközöknél előfordulhatnak olyan vészhelyzetek, amelyek a karbantartó csapatot reaktív karbantartási módba kényszerítik.
2. Dinamikus megközelítés: minden elemet egy listába sorol, ahol minden elem kritikusabb, mint az alatta lévő; kezdje a lista elején, és menjen át a lehető legtöbb eszközön egy adott időszakban. A kényszer-rangsorolás gyakran hamis pontosságot és a különböző eszközök alma-narancs összehasonlítását követeli meg. Túl nagy hangsúlyt fektet a pontozási kritériumok mechanikájára, és túlságosan megnehezíti a pontozási rendszert. Mivel az emberek a listán lefelé haladva dolgoznak, csak a rendelkezésre álló erőforrásaik alapján tudják fenntartani az eszközöket. Bár ez a megközelítés a rugalmasság érzetét kínálja, végül sok eszközt figyelmen kívül hagy, és kiszámíthatatlan.
3. Minden eszköz önmagában: a dinamikus megközelítés erősen szubjektív változata; fontos eszközöket gyakrabban ütemezni, a kevésbé fontos eszközöket pedig ritkábban ütemezni. Ez a legelterjedtebb megközelítés, mert sokak számára ez a világ legjobbjának tűnik. Az emberek erőforrások növelése nélkül juthatnak le a kritikussági lista aljára (végül). A jó karbantartási ütemezés azonban minden legjobban teljesítő karbantartási program sarokköve. Az emberek gyakran esnek abba a csapdába, hogy összekeverik az ütemezett karbantartást a megfelelő karbantartással. Úgy gondolják, hogy pusztán az ütemezett karbantartás hatékony karbantartás, és idővel az időkorlátokra egyszerűen „ritkítják” az ütemtervet, hogy tovább tolják a dolgokat – vagy egyszerűen csak hagyják, hogy a feladatok túlhaladjanak.
4. Teljes lefedettség: arra a következtetésre jutott, hogy a legtöbb berendezés kritikus; növeli az erőforrásokat, hogy teljes mértékben lefedje az összes kritikus eszközt. Megduplázzák a karbantartó személyzetet, mindenkit teljes keresztképzésre és tanúsításra küldenek, és minden új eszközt megvásárolnak. Vagy ami még rosszabb, dönthetnek úgy, hogy meglévő munkatársaikat folyamatosan túlórázzák. Ez a legdrágább módszer. Bizonyos esetekben magas azonnali költségekkel kereskedik hosszú távú megtakarításokért. A magas költségek miatt ez a megközelítés nagy figyelmet és ellenőrzést von maga után a felső vezetés részéről, növelve a nyomást az azonnali ROI biztosítására. Ha valamelyik gép leáll, az gyakran annak bizonyítéka, hogy a karbantartási program nem oldja meg a problémát. Ez vezetői türelmetlenséget szül az azonnali, rövid távú megtérülés érdekében. Végül ez a megközelítés azt jelenti, hogy a jobb karbantartás kívül esik a hatáskörünkön.

Ez a négy megközelítés rugalmatlan, fenntarthatatlan, és kihagyja a kiváltó okot, mert rossz karbantartási kultúrát szül. Jobb megközelítés, ha az eszközlistát különböző osztályokra osztja, attól függően, hogy az egyes eszközöket hogyan tervezi karbantartani. A kritikának több fajtája is van.

Egy jobb módszer az eszközök besorolására

A kritikussági dilemma kezelésének jobb módja, ha kilép egy leegyszerűsített „kritikus” vagy „nem kritikus” keretrendszerből, és átsorolja eszközeit további csoportokba, nagyon fontos megkülönböztetésekkel. Vegyük az előző kritikussági pontozási kritériumokat, és használjuk őket egy egyszerű kérdés megválaszolására:

A kritikus eszközök két csoportra oszthatók: „sztársportolók” és „kritikus”

Sztársportolók

%-os teljesítményvesztés = a termelés vagy a megfelelőség %-os közvetlen elvesztése. Állapottól függetlenül állandó értékelést igényel; mindig csúcsteljesítményen kell működnie.

%-os teljesítményváltozás = %-os bevételváltozás

A „sztársportolók” olyan eszközökre utalnak, amelyek közvetlenül meghatározzák a vállalat győzelmi képességét, és mennyivel. Az egyszerű üzemidőn és állásidőn túl közvetlen kapcsolat van a növekvő teljesítmény százalékos aránya és a vállalat növekvő bevétele között. A teljesítménynövekedés minden apró része további bevételt jelent. Itt kell a karbantartásnak a csúcson lennie. Ezek az eszközök folyamatos odafigyelést és felügyeletet igényelnek, akár vadonatújak, akár 30 évesek.

A sztársportolók eszközei közé tartoznak például a turbinagenerátorok, egy hajó belsejében lévő nagy motor vagy egy nagy technológiai kemence vagy kemence. Nem ritka, hogy egy alapgyártó üzemben nincs kezdő sportoló eszköz, és sok cégnek csak egy vagy kettő van. De a folyamatos feldolgozó iparágak, mint például az olaj- és gázfeldolgozás vagy a vegyi feldolgozás, gyakran több és egymással összefüggő sztársportoló eszközzel rendelkeznek – és karbantartó csapatokkal, költségvetéssel és eszközökkel rendelkeznek.

Kritikai

Leállás/hiba = a termelés vagy a megfelelőség elvesztése. Az eredmény lehet kicsi vagy nagy, drága vagy olcsó, és még mindig kritikus.

Üzemidő = bevétel; állásidő = nincs bevétel

A „kritikus eszközök” azok, amelyeknek működniük kell ahhoz, hogy a vállalat pénzt keressen. A teljesítmény kevésbé számít, mint az, hogy az eszköz be van-e vagy ki van kapcsolva. Ha a dolgok forognak, a szállítószalagok mozognak vagy a hidraulika működésbe lép, a vállalat bevételt termelhet. Az üzemidő a fő teljesítménymutató, és a függőben lévő hibák előrejelzésének képessége rendkívül értékes.

A „sztársportolóknak” és a „kritikus eszközöknek” nem kell nagyoknak, drágáknak, összetetteknek vagy nehézkesnek lenniük. Néha egy kémiai folyamat egy egyszerű mágnesszelepen múlhat, vagy egy élelmiszer-feldolgozó sor függhet attól, hogy egy 20 dolláros motor adagol-e anyagot a garatból. A kritikusság nem az eszköz összetettségéről szól, hanem arról, hogy milyen hatással van a bevételtermelő képességre.

A nem kritikus eszközök két csoportra oszthatók: „félkritikus” és „nem kritikus”

Félig kritikus

Leállás/hiba = megterhelés a gyártásban vagy a megfelelőségben. Ez nagymértékben függ az átfutási időtől. Ha a termelés megterhelése termeléskieséshez vezet, akkor az ezen az időn belül könnyen javítható vagy cserélhető eszközök félig kritikusnak minősülnek (kritikusak azok az eszközök, amelyeket esetleg nem javítanak vagy cserélnek ki ezalatt az időkeret alatt).

Leállás = feszültség a gyártásban vagy a megfelelőségben

A „félig kritikus eszközök” azok, amelyek leállásukkor nem feltétlenül állítják le a termelést – de megterhelik a rendszert. Gondoljon egy raktárra vagy elosztóközpontra, amelyben négy targonca található. Ha az egyik leesik, a dolgok tovább haladnak, de a megmaradt targoncáknak 33%-kal gyorsabban vagy tovább kell működniük. Vagy gondoljon egy szegecsprésre, amely lemegy, aminek eredményeként a gyártó személyzetnek kézzel kell meghajtania a szegecseket, hogy fenntartsa a gyártási mennyiséget.

Egyes esetekben egy vállalat vagy egy folyamat csak átmenetileg tolerálja egy félig kritikus eszköz elvesztését, mielőtt az fenntarthatatlanná válik, vagy a folyamat túlságosan kibillenne az egyensúlyából.

Nem kritikus

Lehetséges okok kijavítani ezeket az eszközöket, de nem a közvetlen termelési veszteség vagy a megfelelés miatt – ezeket nem érintik a nem kritikus eszközök.

Leállás = nincs azonnali hatás a termelésre

A „nem kritikus eszközök” nem befolyásolják a vállalat bevételtermelő képességét – függetlenül attól, hogy milyen nagyok, drágák vagy összetettek. Vegyünk például egy forgó vállalati bejelentkezést egy épületből.

Mi a helyzet az önkormányzati szolgáltatásokkal, közintézményekkel, non-profit szervezetekkel vagy más olyan szervezetekkel, amelyek nem termelnek bevételt? Ebben az esetben a bevételszerzés gondolatát helyettesítse a szervezet küldetésének teljesítésével, a költségvetésen belüli működéssel vagy az elvárt szolgáltatási színvonal biztosításával.

Fontos megjegyezni, hogy a kritikussági osztályozás minden vállalatnál egyedi. Ami az egyik cégnél nem kritikus luxus, az egy másik cégnél sztársportoló lehet. Számos olyan eszköz létezik, amelyek segíthetik az üzem folyamatos működését. Motorkarbantartó szakembereink segítenek eldönteni, hogy melyik szerszám vagy szerszámkombináció a legmegfelelőbb az Ön igényeinek.