A legtöbb vállalat kritikussági elemzési és kockázatértékelési folyamatokat végez változó sikerrel. A kritikussági elemzés értékeli és osztályozza az eszközöket, hogy világosan megértse, mely eszközök igényelnek azonnali figyelmet, és melyek várhatnak. Túl sok menedzser esik abba a hibába, hogy túlságosan leegyszerűsítve szemléli kritikussági elemzését, és csak négy lehetőséget lát eszközei megőrzésére.
Ez a négy megközelítés rugalmatlan, fenntarthatatlan, és kihagyja a kiváltó okot, mert rossz karbantartási kultúrát szül. Jobb megközelítés, ha az eszközlistát különböző osztályokra osztja, attól függően, hogy az egyes eszközöket hogyan tervezi karbantartani. A kritikának több fajtája is van.
A kritikussági dilemma kezelésének jobb módja, ha kilép egy leegyszerűsített „kritikus” vagy „nem kritikus” keretrendszerből, és átsorolja eszközeit további csoportokba, nagyon fontos megkülönböztetésekkel. Vegyük az előző kritikussági pontozási kritériumokat, és használjuk őket egy egyszerű kérdés megválaszolására:
Milyen hatással van ez az eszköz a vállalat bevételtermelő képességére?
Akkor | Most | Kritika = Befolyás a termelésre $ |
---|---|---|
Kritikai | Sztár sportoló | %-os teljesítményváltozás = %-os bevételváltozás |
Kritikai | Üzemidő = bevétel; állásidő = nincs bevétel | |
Nem kritikus | Félig kritikus | Leállás = feszültség a gyártásban vagy a megfelelőségben |
Nem kritikus | Leállás = nincs azonnali hatás a termelésre |
%-os teljesítményvesztés = a termelés vagy a megfelelőség %-os közvetlen elvesztése. Állapottól függetlenül állandó értékelést igényel; mindig csúcsteljesítményen kell működnie.
%-os teljesítményváltozás = %-os bevételváltozás
A „sztársportolók” olyan eszközökre utalnak, amelyek közvetlenül meghatározzák a vállalat győzelmi képességét, és mennyivel. Az egyszerű üzemidőn és állásidőn túl közvetlen kapcsolat van a növekvő teljesítmény százalékos aránya és a vállalat növekvő bevétele között. A teljesítménynövekedés minden apró része további bevételt jelent. Itt kell a karbantartásnak a csúcson lennie. Ezek az eszközök folyamatos odafigyelést és felügyeletet igényelnek, akár vadonatújak, akár 30 évesek.
A sztársportolók eszközei közé tartoznak például a turbinagenerátorok, egy hajó belsejében lévő nagy motor vagy egy nagy technológiai kemence vagy kemence. Nem ritka, hogy egy alapgyártó üzemben nincs kezdő sportoló eszköz, és sok cégnek csak egy vagy kettő van. De a folyamatos feldolgozó iparágak, mint például az olaj- és gázfeldolgozás vagy a vegyi feldolgozás, gyakran több és egymással összefüggő sztársportoló eszközzel rendelkeznek – és karbantartó csapatokkal, költségvetéssel és eszközökkel rendelkeznek.
Leállás/hiba = a termelés vagy a megfelelőség elvesztése. Az eredmény lehet kicsi vagy nagy, drága vagy olcsó, és még mindig kritikus.
Üzemidő = bevétel; állásidő = nincs bevétel
A „kritikus eszközök” azok, amelyeknek működniük kell ahhoz, hogy a vállalat pénzt keressen. A teljesítmény kevésbé számít, mint az, hogy az eszköz be van-e vagy ki van kapcsolva. Ha a dolgok forognak, a szállítószalagok mozognak vagy a hidraulika működésbe lép, a vállalat bevételt termelhet. Az üzemidő a fő teljesítménymutató, és a függőben lévő hibák előrejelzésének képessége rendkívül értékes.
A „sztársportolóknak” és a „kritikus eszközöknek” nem kell nagyoknak, drágáknak, összetetteknek vagy nehézkesnek lenniük. Néha egy kémiai folyamat egy egyszerű mágnesszelepen múlhat, vagy egy élelmiszer-feldolgozó sor függhet attól, hogy egy 20 dolláros motor adagol-e anyagot a garatból. A kritikusság nem az eszköz összetettségéről szól, hanem arról, hogy milyen hatással van a bevételtermelő képességre.
Leállás/hiba = megterhelés a gyártásban vagy a megfelelőségben. Ez nagymértékben függ az átfutási időtől. Ha a termelés megterhelése termeléskieséshez vezet, akkor az ezen az időn belül könnyen javítható vagy cserélhető eszközök félig kritikusnak minősülnek (kritikusak azok az eszközök, amelyeket esetleg nem javítanak vagy cserélnek ki ezalatt az időkeret alatt).
Leállás = feszültség a gyártásban vagy a megfelelőségben
A „félig kritikus eszközök” azok, amelyek leállásukkor nem feltétlenül állítják le a termelést – de megterhelik a rendszert. Gondoljon egy raktárra vagy elosztóközpontra, amelyben négy targonca található. Ha az egyik leesik, a dolgok tovább haladnak, de a megmaradt targoncáknak 33%-kal gyorsabban vagy tovább kell működniük. Vagy gondoljon egy szegecsprésre, amely lemegy, aminek eredményeként a gyártó személyzetnek kézzel kell meghajtania a szegecseket, hogy fenntartsa a gyártási mennyiséget.
Egyes esetekben egy vállalat vagy egy folyamat csak átmenetileg tolerálja egy félig kritikus eszköz elvesztését, mielőtt az fenntarthatatlanná válik, vagy a folyamat túlságosan kibillenne az egyensúlyából.
Lehetséges okok kijavítani ezeket az eszközöket, de nem a közvetlen termelési veszteség vagy a megfelelés miatt – ezeket nem érintik a nem kritikus eszközök.
Leállás = nincs azonnali hatás a termelésre
A „nem kritikus eszközök” nem befolyásolják a vállalat bevételtermelő képességét – függetlenül attól, hogy milyen nagyok, drágák vagy összetettek. Vegyünk például egy forgó vállalati bejelentkezést egy épületből.
Mi a helyzet az önkormányzati szolgáltatásokkal, közintézményekkel, non-profit szervezetekkel vagy más olyan szervezetekkel, amelyek nem termelnek bevételt? Ebben az esetben a bevételszerzés gondolatát helyettesítse a szervezet küldetésének teljesítésével, a költségvetésen belüli működéssel vagy az elvárt szolgáltatási színvonal biztosításával.
Fontos megjegyezni, hogy a kritikussági osztályozás minden vállalatnál egyedi. Ami az egyik cégnél nem kritikus luxus, az egy másik cégnél sztársportoló lehet. Számos olyan eszköz létezik, amelyek segíthetik az üzem folyamatos működését. Motorkarbantartó szakembereink segítenek eldönteni, hogy melyik szerszám vagy szerszámkombináció a legmegfelelőbb az Ön igényeinek.